Az elektromos autózás sötét oldala

Mikor az elektromos autó megvétele és használata mellett döntünk sokszor nem is gondolunk a jármű előállításának folyamatára. Választásunkat a környezetünk iránt való felelősségünk határozza meg hiszen így nem károsítjuk a klímát szén-dioxid kibocsájtással és kisebb ökológia lábnyomot hagyunk – gondolhatnánk; mit sem tudva a bányászat eltitkolt körülményeiről.

Minden elektromos jármű fontos részét képezik a lítium-ion újratölthető akkumulátorok.

A világ kobaltjának körülbelül 75 százalékának bányászata a Kongói Demokratikus Köztársaságban történik – és a világ nem tud betelni vele. A ritka, ezüstös fém minden lítium-ion újratölthető akkumulátor nélkülözhetetlen eleme, a virágzó elektromos jármű (EV) ipar elengedhetetlen része.

Ám az előállításhoz szükséges nemes földfémek bányászata sajnos már árnyalja ezt a képet, azaz mind a természetre mind a helyi lakosságra nézve rendkívül káros.

Mivel napjainkra egyre inkább teret nyernek az elektromos járművek és akkumulátoros elektronikai cikkek kereslete is nagy népszerűségnek örvend ennek következményeként a kobalt iránti igény is növekszik.

Az elektromos járművek száma exponenciálisan növekszik, mivel a legtöbb nagymértékben szennyező gazdaság a szén-dioxid-kibocsátású közlekedési ágazatok szén-dioxid-mentesítésének szerves részévé tette őket.

A The Wall Street Journal szerint 2022-ben 7,8 millió elektromos autót adtak el. Ez a szám 2040-re robbanásszerűen eléri a 66 milliót a BloombergNEF gazdasági átalakulási forgatókönyve szerint.

A megnövekedett igény egyre több akkumulátor előállítását jelenti és ehhez egyre több nemes fémre van szükség. Ahhoz, hogy ezt az igényt ki lehessen elégíteni ki kell bányászni a kobaltot. A kobaltbányászat körülbelül kétharmadát ipari bányákban végzik nehézgépek felhasználásával, az egészségügyi és biztonsági előírások betartásával. A fennmaradó részt a kézműves termelés teszi ki. A Kongói Demokratikus Köztársaságban – amely a világ kobalttermelésének háromnegyedét adja – férfiak, nők és gyerekek százezrei ásnak puszta kézzel és primitív eszközökkel mérgező, veszélyes gödrökben, hogy a globális ellátási láncot szolgálva embertelen körülmények között éljenek. A kobalt érintésre és belélegzésre mérgező. A védőfelszerelés nélkül dolgozók körében előfordulnak rákos megbetegedések, légúti megbetegedések, vetélések, fejfájások és fájdalmas bőrbetegségek. A bányászközösségekben élő gyermekek gyakran születési rendellenességekkel jönnek világra, és fejlődési károsodást szenvednek, hányást és görcsrohamokat szenvednek a nehézfémekkel való érintkezés következtében.

Kézműves kobaltbányászat védőfelszerelés nélkül

A DelveDatabase, egy globális online adatplatform szerint a Kongói Demokratikus Köztársaságban mintegy kétmillió kézműves bányász él. A kongói kézműves bányászok szörnyű életkörülmények között tengődnek. Sokan ponyvával fedett kunyhókban élnek, ahol nincs higiénia, orvosi ellátás és kevés az oktatási lehetőség. Az elektromos áramhoz való hozzáférés ritka; kevés bányász látott még kamerás telefont.

A KDK ipara és bányái jellemzően a nemzeti kormány és a külföldi üzemeltetők – többségében kínai vállalatok – vegyes vállalataiként üzemelnek és a tulajdonosok eltitkolják a bányákban jelenlévő valóságot. Bár mára már számos nagy technológiai, elektromos és akkumulátor-gyártó cég csatlakozott az ellátási láncok „megtisztításához”, valamint az emberi jogi visszaélések és a gyermekmunka felszámolására irányuló kezdeményezésekhez - a két vezető szereplő a Global Battery Alliance (GBA) és a Responsible Minerals Initiative (RMI) - de mindezek eddig elégtelennek bizonyultak a jelenség megfékezésére, mint ha a gazdasági érdekek felülírnák az emberiességi szempontokat.

Egyik kezdeményezés sem működik a helyszínen a Kongói Demokratikus Köztársaságban, mondták az RMI és a GBA képviselői a The Independentnek, és a bányahely felmérése nem része a munkájuknak.

Jennifer Peyser, az RMI ügyvezető igazgatója a The Independentnek adott nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy Eddig az ellenőrzési programjuk az ellátási lánc ásványianyag-feldolgozási részére, a kohókra vagy finomítókra összpontosított. Munkatársaik világszerte nincsennek személyesen jelen a bányákban. Továbbá Peyser asszony elmondta, hogy az RMI „tisztában van a kobalt kisipari és kisüzemi bányászata (ASM) körülményeivel”.

„Amin dolgoztunk az érdekelt felekkel, az az, hogy elvárásokat fogalmazzunk meg, hogy egy napon ezeket a helyszíneket ellenőrizni lehessen” – mondta. Ez a cél. Kollektív iparágként azt szeretnénk, hogy ezeken a helyszíneken végezhessünk értékeléseket. De ez ma még nincs így.

Alexandra Cech, a Responsible Business Alliance (amelynek kezdeményezése az RMI) felelős beszerzési igazgatója azt is elmondta a The Independentnek, hogy az ASM összetettsége miatt nagyon nehéz felmérni.

„Jelenleg az elsődleges partner a KDK kormányhivatala, a SAEMAPE [a bányászati ​​ágazat szabályozója] lenne. Rendkívül nehéz lehet ezekkel a szervezeteket felvenni a kapcsolatot, különösen akkor, ha nem Ön jogi hatóság vagy a bűnüldöző szerv. Az RMI-nek befolyása valójában csak a programjukba belépő finomítókra terjed ki” – mondta Cech asszony telefonos interjúban, amelyet az Independent-nek adott.

Bár törekvések vannak a jó irányba, de jelenleg még nem értek célt.

Forrás: The Independent